Egyre több elemzésben találkozunk az „e-learning hype” (a „felfújt” e-learning) kifejezéssel, ami arra utal, hogy túl nagy volt a várakozás az elmúlt évtizedben az e-learning-gel szemben, és világszerte érzékelhető bizonyos mértékű visszaesés „Disillusionment in the US. Europe never really gets started”. (Hasebrook, Herrmann and Rudolph, Cedefop, 2003 - Az USA már kezdi elveszíteni az illúziókat. Európa gyakorlatilag még el sem indult.) Az elmúlt évtizedben Amerika több fejhosszal megelőzte Európát az online kurzusok fejlesztésében, értékesítésében és egyáltalán a távoktatás terén (becslések szerint 2000-ben – a kétmilliárd dollárt meghaladó világpiacon – az on-line források közel 80%-a az USA-ból érkezett), de mára az amerikai e-learning piac sem egyértelműen pozitív. A 2000-ben megtartott lisszaboni Európa Tanács konkrét intézkedéseket fogalmazott meg a „digitális szakadék” felszámolására, és a célok eléréséhez egyik legfontosabb eszközként az infokommunikációs eszközök széleskörű elterjesztését jelöli meg a felnőttképzésben, szakképzésben, iskolarendszerű oktatásban.
Azóta eltelt nyolc év, és bár az eredmények továbbra sem egyértelműen pozitívak, az elmúlt két évben egyértelműen látszik, hogy Európa a folyamatban lévő, web 2.0 –ás fejlesztéseivel esélyt kapott a felzárkózásra.
